Elég jó szülő vagy?

Hogyan tudsz a gyereked és saját magad számára is elég jó szülővé válni?

Először is: ne akarj tökéletes lenni! Ezzel olyan folyamatos nyomás alá helyezed magad, ami nyomot hagy a mindennapjaitokon. Nincs minden katonás rendben a polcokon, vagy vannak koszos edények, tányérok a mosogatóban? Esetleg nem vasaltál? Ha minden szerepednek egyszerre szeretnél megfelelni, végül egyiknek sem tudsz majd. Vagy abban merülsz ki, hogy feladatokat végezz el, amelyek csak szerinted fontosak másoknak. Néha engedd ki a gőzt, lásd meg a szépséget egy szőnyegen bóklászó pókban is 

Másodszor: ne reagálj azonnal a történésekre. Ha elszámolsz magadban háromig, lehet, hogy még mindig nem tudod a megoldást, de jó eséllyel olyat sem mondasz majd, amit később megbánhatsz. Adj magadnak időt, akár a másik felé is jelezve: szükségem van egy kis időre, hogy ezt feldolgozzam. (A gyereked és a párod is tanul belőle, ráadásul többet, mint az emelt hangú „beszélgetésből”.)

Harmadszor: figyelj arra, amit és ahogyan mondasz. Kerüld a „te”-vel kezdődő érveket, nagyobb sikert érhetsz el, ha magadról beszélsz, te hogyan látod, vagy hogy érzed magad az adott helyzettel kapcsolatban. A „te” közlések védekező-ellenkező szerepbe kényszerítik a másik felet. Ha valódi együttműködést szeretnél, és nem azt, hogy csak azért mondják, amit hallani szeretnél, hogy hagyd végre békén őket…

Negyedszer: figyelj a gyerekedre, párodra, akivel beszélsz. Ne mosogass, teregess, vasalj, főzz közben. Egészen más a hangulat, ha a teljes figyelmed a beszélgetőpartneredé. Gondolj csak arra, milyen bosszantó, ha egy megbeszélésen a másik folyton a mobilját nyomogatja. Úgy érzed közben, hogy rád figyel?

Ötödször: hibázz! Rengeteget tanulhatsz a saját hibáidból, és abból, ahogyan viszonyulsz hozzájuk. Ráadásul a gyereked is látja, hogy ha ő maga hibázik, és nem ér fel Veled, a szülővel, még nem dől össze a világ. Sőt, csak most lesz igazán érdekes!